Gyárfás Jenő (1857-1925): Székelyek a havason, 1905
Olaj, vászon, 53x66,5 cm Hansági Múzeum, Gyukovich Gyűjtemény, Mosonmagyaróvár

Gyárfás Jenő modern művészeti életünk egyik legtalányosabb alkotója volt. Miután 1879-ben megfestette Karlovszky Bertalan portréját, amelyet a magyar képzőművészet egyik kiemelkedő arcképeként tartunk számon, majd a következő évben mindmáig legismertebb kompozícióját, a Tetemrehívást, végleg visszavonult szülővárosába, Sepsiszentgyörgyre. Távol a világtól és művészeti központoktól, önerőből próbált lépést tartani a festészet újabb és újabb kihívásaival. A kor ízlését kielégítő életképek és drámai erejű történelmi kompozíciók mellett a XIX. század 80-as éveiben Gyárfás Jenő életművében megjelentek az első olyan kísérletek, amelyek már részben a naturális környezet szépségeit, részben a pillanat impresszionisztikus hangulatait ragadták meg. Az 1905-ben készült Székelyek a havason jellegzetes példája annak, ahogy a művész utolsó alkotóperiódusában ötvözte a kép epikai történését, a természeti elem – a témának alárendelt atmoszférájú – festői megjelenítésével.