Dorffmaister István: Jankovich Antalné Kiss Katalin ravatalképe, 1792
Olaj, vászon, 66,7x38,5 c. Xántus János Múzeum, Győr

A barokk ravatalkép nem csupán az elhunyt megörökítését, emlékének fenntartását szolgálta, hanem egyszersmind a mulandóság intő példázata is volt. Csendes meditációra hívta szemlélőjét, amit a visszafogott festői eszközök, a néhány színre szorítkozó kolorit, a mozgás hiánya és a szűkszavú előadásmód közvetítettek. A háttérrel szinte egybeolvadó fekete ravatalon fekvő elhunytat két sorban felállított gyertyák pislákoló lángja vonja túlvilági fénybe. A képtípus virágkora a XVII. század első felére esett: Jankovich Antalné Kiss Katalin ravatalképe így a ritka kései példák egyike. Festője, a Sopronban letelepedett Dorffmaister István a Dunántúl legtöbbet foglalkoztatott mestere a XVIII. század második felében.