Székely Bertalan (1835-1910): Dobozi Mihály és hitvese, 1860
Olaj, vászon, 52x73 cm. Hansági Múzeum, Gyurkovich Gyűjtemény, Mosonmagyaróvár

Székely Bertalan romantikus festészetünk egyik vezető mestere elsősorban történeti témájú művei révén vált ismertté. Dobozy Mihály története – aki, hogy a törökök kezére ne kerüljön előbb feleségét ölte meg, majd üldözőire támadva maga is elesett – számos irodalmi s képzőművészeti alkotást ihletett. Székely azonban újszerűen nyúlt a témához, amikor nem a lovon vágtatva menekülő pár kompozíciós megoldását választotta, hanem a mélyebb emberi tartalom bemutatására törekedve a történet lélektani s érzelmi szempontból egyaránt legdrámaibb pontját, a közös halál előtti utolsó pillanatot ábrázolta. Az összetartozás tudata szinte eggyé olvasztja Dobozy s hitvesének alakját, amely egyben erőt is ad számukra, hogy szilárd lélekkel nézzenek a tudatosan vállalt halál elé. A táj elemei – a kép mélyén a vörösen izzó, lángtengerré változott várral, a közeledő törökök s Dobozyék lábánál kidőlt lovuk – magukba sűrítik az előzményeket, miközben sötét színeik révén a történet drámai hangulatát is erősítik. Székely a mű kompozícióját számos tanulmánnyal s vázlattal készítette elő: ezek közé tartozik e kisméretű olajvázlat is. Szinte teljesen megegyezik a végleges művel, csupán intenzívebb színeivel tér el tőle, amely egyben legfőbb értéke is.