Kincseink

Győr látképeGeorg Hoefnagel: Iaverinvm vulgo Rab (Győr látképe), 1597
Megjelent: Georg Braun – Franz Hogenberg: Civitates Orbis Terrarum V. kötet, 1598
rézmetszet, papír, 35,5x51,5 cm. Xántus János Múzeum, Győr

A Georg Braun és Franz Hogenberg kiadásában Kölnben megjelent könyvsorozat a földkerekség városait mutatta be nagyméretű, színezett rézmetszeteken. A vállalkozás egyik oszlopa a flamand Georg Hoefnagel volt, aki feladatul a városlátképek megrajzolását kapta. Győr esetében Nicolo Angielini itáliai várépítész 1566-ban készített látképét használta fel. A veduta hitelesen mutatja be a császárváros s egyben a kereszténység védőbástyája (Vormauer Wiens – propugnaculum Christianitatis) szerepét betöltő Győr várát és környékét. A várost hét fülesbástyával és egy félbástyával erősített fal övezi, északnyugati sarkában a Püspökvár ősi épülettömbjével. A látképet Hoefnagel ország- és népismereti részletekkel is gazdagította. Az előteret jellegzetes figuratípusokkal töltötte ki: lovas huszárokkal, hajdúkkal, magyar nemesasszonyokkal és egy lengyel lovaggal, akinek díszesen felszerszámozott lovát török fogoly tartja. Az utakon pedig hintók, ponyvás- és szénásszekerek robognak. Hoefnagel metszete Győr legszebb és legigényesebb grafikai ábrázolása.

 
Csorna Győr Kapuvár Nagycenk Sopron

Főmenü

Bannerek


fruhmann_banner.jpg

banner11.jpg

Bejelentkezés






Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!

Keresés


Kezdőlap arrow Hírek arrow A Kisalföld népi építészete
A Kisalföld népi építészete PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csécs Teréz   
2007. June 07. Thursday 10:29
A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadásában, a Ház és Ember sorozat 19. köteteként jelent meg Filep Antal néprajzkutató doktori disszertációja: A kisalföldi lakóház morfológiai vizsgálata. Az 1969-ben készített bölcsészdoktori értekezés gazdag képanyaggal, a témához kapcsolódó leg-újabb kutatások válogatott bibliográfiájával került kiadásra. A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakkollégiuma támogatta.
A szerző, mint etnográfus 1956-tól foglalkozott a térséggel és a népi építő gyakorlat emlékeivel, illetve a táj településnéprajzi kutatásával. Később, muzeológusi tevékenysége mellett, majd kutatóintézeti és egyetemi tevékenysége során részt vett a műemlékvédelem különféle feltáró akcióiban.
A kutatás hármas céllal indult és folyamatosan így is folytatódott: Igyekezett a Sopron Pozsony, Nagyszombat, Érsekújvár, Léva, Esztergom, Kisbér, Pápa, Csepreg, Felsőőr, Kis-marton, Nezsider települések által határolt terület népi építészetét feltárni, hogy a magyar épí-tő kultúra a tájon felderítetlen objektumait, típusait, technikáit, esztétikai értékeit tisztázza.
Megkísérelte meghatározni a kisalföldi nagytáj kulturális és néprajzi határait, amire nagy szükség volt, mert ez a vidék a kevéssé kutatott térségeink közé tartozott.
A munka eredményeinek felhasználásával pedig választ keresett arra a kérdésre, hogy a magyar népi kultúra miként csatlakozott az államterület szomszédságában fekvő osztrák, német, cseh, morva térséghez, illetve milyenek voltak a Kisalföld népi építészetének Közép-Európához fűződő kapcsolatai.
Az egy évtizedet kitevő munka során jelentős mennyiségű dokumentációs anyag gyűlt össze, amely mára történetileg is forrásértékűvé vált, hiszen az 1960 körül befejeződő mező-gazdasági kollektivizálás, az azt követő életforma váltás mind a magyarországi, mind a mor-vaországi és a szlovákiai emlékanyagot megsemmisítette. Sajnálatos, hogy a határos osztrák terület (Burgenland) fejlődése is hasonló pusztulással járt.
A monográfia elsősorban a 18–20. század közötti építőgyakorlatot teszi tanulmányoz-hatóvá, mivel az anyaggyűjtés idején a kisalföldi falvakban még tömegesen állottak fenn 18. századból származó lakóházak és gazdasági épületek, de kivételesen fennmaradt egy-egy 17. századi objektum is. A tájunkon feltárt építési gyakorlat visszautal a kései középkor viszonya-ira. Az itt néprajzi eszközökkel megragadható házkultúra archeológiai feltárásokból Magyar-ország több vidékéről ismert, elsősorban a Duna–Tisza közéről és a Tiszántúl térségéből. A területtel szoros, jelenkorig nyúló kapcsolatokat a Szentendrei-sziget és a Mezőföld mutatott hazánkban, de figyelmet érdemlő közvetlen párhuzamokat kaptunk a Bécsi-medencéből és a Morva folyó völgyéből is.
A megszületett eredmények 1970 óta részletekben szakfolyóiratokban és tanulmány-kötetekben megjelentek, s azokat a néprajzi és a társadalomtudományi szakvélemény elfogad-ta. A most megjelent kötet az eddig kiadott résztanulmányokat összegezi, kiegészíti új elem-zésekkel és eddig még nem tárgyalt anyagokkal. A munka röviden, de új megközelítésben érinti a településnéprajzi viszonyokat, alaposabban szól a telektípusokról, a telkek beépítési rendjéről. Külön fejezetet szentel az egykori és a közelmúltig alkalmazott építőanyagoknak, építési technikánknak. Részletesen tárgyalja a tetőszerkezeteket és tetőformákat, sőt a külön-féle típusok kialakulásának történeti törvényszerűségeit is igyekszik meghatározni.
A néprajzi kutatás gyakorlatának megfelelően, alapos elemzést nyújt a házak alaprajzi beosztásáról, a fűtő- és tüzelőberendezésekről, vizsgálja azokat a helyi társadalmi, gazdasági tényezőket, amelyek a történeti folyamatban ezen a téren meghatározóak voltak (családszervezet, a helyi gazdálkodás épített térigénye). Ismerteti a vidéknek a szerkezeti elemek és az alkalmazott anyagok, technikák által meghatározott épületformáit, s az épületek architektonikusan kitüntetett, díszített részeit (oromzatok, homlokzatok, ajtó előtti boltozat, tornác, födémgerendázat, stb.). Törekszik a Kisalföldön belül mutatkozó kistájak elkülönülését meghatározni, s a különbségek alakulásának történeti okait feltárni.
Hangsúlyos fejezetet szentel a pajtáknak, melyek a Kisalföld népi építészetének leg-monumentálisabb, nemzetközi összehasonlításban is figyelmet érdemlő méretű objektumai, kiemelve szerepüket a helyi gazdálkodásban és a nemzetközi takarmánykereskedésben. Fog-lalkozik a helyi szőlőhegyek préshzaival és pincéivel, illetve a 17–18. század óta a szőlőhe-gyekbe kiköltözöttek szórványtelepüléseinek épületeivel.
A monográfia összefoglalója néprajzi anyag alapján a rendelkezésre álló, egyelőre hé-zagosan kutatott régészeti emlékek bevonásával igyekszik meghatározni a kisalföldi építő kultúra helyét. Kísérleteket tesz arra, hogy feltárja a helyi nagytáj fejlődésének meghatározó társadalmi, kulturális rugóit, gazdasági forrásait. Egyúttal felvázolja a szomszédnépi kapcso-latok segítségével a tágabb közép-európai összefüggéseket, ami azért is időszerű, mert a nagy európai összefoglaló munkák a magyar emlékanyag nélkül születtek meg, illetve csak az or-szág belsőbb vidékeiről való részközlésekre támaszkodhattak.
A kötetet a teljességre törekvően feltárt irodalomjegyzék egészíti ki.


A kiadvány megvásárolható a megye múzeumaiban.

Filep Antal: A kisalföldi lakóház morfológiai vizsgálata. Bölcsészdoktori értekezés. Budapest, 1969. Írta és a mellékleteket összeállította Filep Antal. Szerkesztette Cseri Miklós – Füzes Endre – Kücsán József – Perger Gyula. Szentendre – Győr, 2006. (Ház és Ember 19.)
Ára: 4200 Ft
 
< Előző   Következő >
© 2014 www.gymsmuzeum.hu